foszló
szavak gőzei
párát lehelnek
a rideg
ablaküvegre,
s végigcsordul
arcom éle
a nedves
tegnapok bánatán
hallottad, mint
verték félre
a harangot
a gyűszűnyi
estben, mi kell még?
éhes kutyák
habzó szájjal
röhögnek a
lélekjátszó
semmibe,
falatokként
gyűrve le a múlt
porszemeit,
mi kell még?!
a vészmadár
az álmaim felett,
hagyd a francba,
elég volt veled!
a hiénák…
most már elhiszed?
